Amikor a vállban a csúszó porcfelszín elkopott, vagy a felkarcsont fejének csontállománya – valamilyen betegség miatt – elhalt, és ez a beteg életminőség romlásához vezet, a vállprotézis beültetés gyógyír a páciens panaszaira.

A vállproblémák jellemzően tönkreteszik a beteg éjszakáit, a kínzó tünetek miatt nem tudnak a vállukra feküdni, az éjszaka jelentkező fájdalom kialvatlanságot okoz, ami tartósan fennállva, rendkívül megviseli a szervezetet. A betegek kevésbé tudják mozgatni a vállukat, és az erősödő fájdalom miatt nem is akarják erőltetni, a váll mozgása beszűkül. A folyamat később már odáig fajul, hogy legtöbben a mindennapi tevékenységükre sem képesek. Akadályozottá válik fésülködni, öltözködni, később még az evéssel is gondjuk lehet.

Ha a panaszok már nem, vagy nehezen viselhetők, és a képalkotó diagnosztika megerősítette a csont kopását, vagy elhalását, indokolt a vállprotézis beültetése.

A vállkopás oka jellemzően nem más, mint maga a vállízület, illetve annak speciális anatómiája. Kis felületen két csontfelszín érintkezik egymással, amelyek között nincs szoros kapcsolat. Mozgásunkban a vállízületnek van szüksége a legnagyobb mozgástartományra, mozgás közben nagy erők hatnak a porcfelszínekre. Ebből fakadóan a vállra nagy fizikai terhelés hárul, bár nem járunk rajta, mégis hatalmas erőknek kell ellenállnia egy-egy karemelésnél, főleg, ha súllyal – például egy nagyobb csomaggal, nehezebb tárggyal – végezzük. Ahogy haladunk a korral a terhelés hatására a porcfelszínek elkophatnak, ahogy az már jól ismert a csípő-, illetve térdízületnél. Idősebb korban csökken az ínköpeny ellenállása, elszakadhat a rotátorköpeny, mely későbbiek során a porckopás kialakulásával és fokozódásával jár. Törések utáni állapotok, különféle immunbetegségek, rheumatoid arthritisz is okozhatnak súlyos károsodást, vállízületi kopást.