A vállprotézis beültetésének célja a fájdalom megszüntetése és a mozgásfunkció javítása. Minél elhanyagoltabb az állapot, annál nehezebb a maximális javulást elérni. Az azonban reális cél, még a súlyosabb esetekben is, hogy fájdalom megszűnjön és az önellátás ne legyen akadályozott. A pontos diagnózis alapján, akár a számítógépes tervezésnek köszönhetően előre meghatározható, milyen eredmény várható az operációtól, és ennek ismeretében a páciens maga dönt, hogy vállalja-e a műtétet.

A napjainkban alkalmazható, 3. generációs protézisekkel, valamint a számítógépes tervezésnek köszönhetően, hihetetlen funkciójavulás és fájdalomcsökkenés érhető el a protézis beültetésével.

A vállprotézis beültetése

A műtétet során altatásban vagy érzéstelenítés mellett a páciens félig felültetett pozícióban helyezkedik el. A feltárás során egy kb. 10-12 cm-es ferde metszést ejtünk. Az implantátumok helyét speciális műszerekkel, sebészi szemmértékkel vagy számítógépes tervezés esetén beültető sablonok segítségével határozzuk meg. A protéziselemek rögzítése csontcementtel vagy cement nélkül is lehetséges.

A műtét végeztével a sebész megítéli, hogy a kirotáció hány fokig végezhető a varrat feszülése nélkül, amiről a gyógytornászt és a pácienst is tájékoztatja. Ennek jelentősége, hogy ennél 15-20°-kal kisebb kirotációs mozgástartományt érhet csak el a beteg a rehabilitáció első 6 hetében a varrat megkímélése céljából. A draint a műtéttől számított 48 órán belül, a varratokat a 10. nap után távolítjuk el.

A vállprotézisműtét utáni rehabilitáció

A betegek a műtét estéjén vagy másnap már felkelhetnek, és elkezdik a gyógytornát, aminek célja a váll mozgásának lehető legteljesebb helyreállítása. Az első 6 hétben az átvágott izmok gyógyulása érdekében rögzítjük a kart, de a gyógytorna folytatható. A teljes funkció eléréséig 3-4 hónap szükséges.

A beavatkozást követő rehabilitáció adja a műtéti eredmény felét. A rehabilitáció kapcsán két gyakori hibát szükséges megemlíteni, egyrészt amikor a páciens úgy gondolja, hogy a beültetett protézis már annyira jó, hogy felhagy a gyógytornával. Másrészt, amikor a páciensnek nincs lehetősége, nem tudja megoldani a megfelelő gyógytornát. A lehető legteljesebb mozgástartomány elérésében a rehabilitáció, a gyógytorna nélkülözhetetlen.