A 64 éves Györgynek néhány éve volt egy csípőprotézis-műtétje, idén októberben pedig térdprotézist kapott. Azt mondja, nagyon sokáig gondolkodott azon, hogy műtétre adja a fejét. Hiába voltak erős és állandósult fájdalmai, várt, de végül nem bánta meg, és elégedett az eredménnyel.

„Több, mint tíz éve kezdődött a térdfájdalmam, nagyon régen diagnosztizáltak nálam térdízületi kopást, de úgy gondoltam, együtt tudok élni a fájdalmaimmal. Az az igazság, hogy nem akartam fiatalabb koromban megcsináltatni a protézist, mert a kihordási idő miatt cserére szorul és újra át kell esnem a beavatkozáson, ezt pedig nem szerettem volna.”

György több mindennel próbálkozott gyógyulása érdekében, kétszer volt injekciós kezelésen, rendszeresen úszott és kerékpározott, ahol és amikor tudta, kímélte a térdét, de az idő múlásával tovább romlott az állapota, ráadásul a terhelés miatt az erek is károsodtak.

„Az érműtétem után azt mondta az orvosom, hogy ideje lenne átesnem egy protézisműtéten. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs mire várni. A fájdalmaim annyira felerősödtek és állandósultak, hogy rászántam magamat és felkerestem Gimesi főorvos urat, akit az egyik ismerősöm ajánlott, egyébként a fogorvosom mellett rendel Kaposváron.”

A döntésében megerősítette az is, hogy helyben megvalósult a műtét, nem kellett elutaznia egy másik városba vagy esetleg Budapestre, ráadásul csupán másfél hónapot kellett várakoznia a beavatkozásig, addig volt ideje elmenni a szükséges előzetes képalkotó és egyéb vizsgálatokra.

„Kedden volt a protézisbeültetés, csütörtökön pedig már haza is engedtek. Egy amerikai gyártmányú térdprotézist kaptam. A főorvos úr munkája, szakértelme, az orvosok, a nővérek, a gyógytornász hozzáállása, illetve a klinika felszereltsége és kényelme tekintetében mindennel elégedett voltam.”

Már a műtét napján elkezdődött a rehabilitáció, hazatérve pedig nem volt szüksége gyógytornász segítségére, a klinikán begyakorolt mozdulatokkal, különböző nyújtásokkal és hajlítgatásokkal telnek ma is a napjai. Figyel a megfelelő tornára és pihentetésre is, már mankó nélkül is sétálgat, rövidebb távon autót vezet. Nem szeretne elsietni semmit, úgy gondolja, hogy nem akarja túl korán megerőltetni a térdét.

„Szerencsés volt az időzítés, hogy őszre tettük a műtét napját, mert karácsonyra szépen felépülök, tavaszra pedig terveim vannak, újra túrázni, kerékpározni és úszni szeretnék. Hat hete volt a műtétem és már alig látszik a műtéti vágás, szépen alakul minden.”

Pálffy György